Mint azt már említettük, dönthetett volna úgy is a kormányzat, hogy „felső szervként” létrehoz egy csoportot, mely rövid előkészítő munka után összegyűjti azoknak az értékeknek a listáját - rajta elsősorban a hungarikumokkal -, melyek az nemzet-imázs építése, illetve gazdasági szempontból nagyon fontosak, majd ezeknek az értékeknek a jogi, szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozását indítja el az Európai Unióban, az ország határain belül marketing és reklám kampánnyal támogatva.

Felismerve azonban a helyi értékek és az azt gondozó helyi közösségek összefüggéseit, a törvényhozók az alulról történő építkezés elvét választották:

- A piramis csúcsán álló Hungarikumok Gyűjteményébe hungarikummá kizárólag olyan érték nyilvánítható, amely előzőleg már felvételt nyert a Magyar Értéktárba, azaz kiemelkedő nemzeti értékké vált.

- A piramis köztes szintjén elhelyezkedő Magyar Értéktárba való felvételt az kezdeményezheti, akinek javaslata a megyei értéktárba, külhoni nemzetrész értéktárba, vagy az ágazati értéktárba már bekerült, azaz nemzeti értékké vált.

- Nemzeti érték a megyei, vagy külhoni nemzetrész értéktárba akkor kerülhet be, ha a piramis talapzatán álló települési vagy tájegységi, illetve külhoni települési vagy tájegységi értéktárba korábban már felvételt nyert.

Azaz a helyi értéktárak és ágazati értéktárak tartalmának kialakítása nem csak lehetőség, hanem hatalmas felelősség is: a nemzeti értékpiramis legszélesebb alapját, első lépcsőfokát az ide bekerült, úgynevezett nemzeti értékek adják, melyek felterjesztésével épül tovább a piramis. Így, a nemzeti értékpiramis különböző szintjein álló értéktárakba azon értékek kerülhetnek, melyeket egy‑egy – kisebb vagy nagyobb - közösség magáénak vall és képvisel. A közösség meghatározza az értéket, az érték meghatározza a közösséget. Nélkülük a mozgalom elvesztené hajtóerejét, az örökké megújulás és a bővülés lehetőségét.

Ezért a hungarikum mozgalom az alulról építkezésről, a valódi társadalmi bázis kiépítéséről és megvalósításáról szól.