A hungarikummá nyilvánítás a nemzeti értékpiramis rendszerében egy alulról felfelé építkező, többlépcsős folyamat. Ennek első lépcsőfoka az adott érték települési értéktár, tájegységi értéktár, külhoni települési, külhoni tájegységi értéktár, vagy ágazati értéktár valamelyikébe való felvétele és nemzeti értékké nyilvánítása.

A második lépésben, amennyiben a települési (tájegységi) értéktárba már felvett nemzeti érték megyei jelentőségű, azt a megyei értéktárhoz kell felterjeszteni.

Ha azonban olyan értékről van szó, amely a területiség elvéhez (sem településhez, sem megyéhez) nem köthető, az adott nemzeti érték gondozója vagy fenntartója a tárgy szerinti minisztérium által működtetett ágazati értéktárhoz nyújthatja be a javaslatát.

A harmadik lépcsőfok a megyei értéktárba, vagy az ágazati értéktárba már felvett nemzeti érték kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánításának, azaz a Magyar Értéktárba való felvételének kérelme, mely a javaslat Hungarikum Bizottsághoz való benyújtásával történik.

A hungarikummá nyilvánítás utolsó lépcsőfoka a Magyar Értéktárba már felvételt nyert, azaz kiemelkedő nemzeti érték felvételének kérelme a Hungarikumok Gyűjteményébe. Ezt az előterjesztést ismét a Hungarikum Bizottsághoz kell benyújtani. 

Összegezve: hungarikummá kizárólag a Magyar Értéktárba felvételt nyert kiemelkedő nemzeti érték terjeszthető fel. Nemzeti érték Magyar Értéktárba való felvételét pedig az kezdeményezheti, akinek javaslata a megyei értéktárba, külhoni nemzetrész értéktárba, vagy az ágazati értéktárba már bekerült. Nemzeti érték a megyei értéktárba, külhoni nemzetrész értéktárba kizárólag akkor kerülhet be, ha a települési vagy tájegységi, illetve külhoni települési vagy tájegységi értéktárba korábban már felvételt nyert.

Ezt az alulról történő építkezést nevezzük a nemzeti értékpiramis rendszerének.