Az alulról jövő kezdeményezések elve alapján a megyei- vagy külhoni nemzetrész- vagy ágazati értéktárba már bekerült nemzeti értékek – amennyiben országos jelentőségűek - először a piramis középső szintjén elhelyezkedő Magyar Értéktárba kerülhetnek felterjesztésre. A Magyar Értéktár kiemelkedő nemzeti értékei – amennyiben a nagyvilág ezen „a magyarság csúcsteljesítménye”-iként is hívható értékekkel a magyarságot azonosítja – terjeszthetőek fel a piramis csúcsát képező Hungarikumok Gyűjteményébe.

Téves az a gondolatmenet, miszerint az egyetlen igazi cél a hungarikumok közé kerülés lehet, minden más egyéb köztes állomás a piramison belül magában hordozza a „kudarcot”. Tehát, ha valamely dolog „csak” a megyei értéktárig jut el, az nem értékelhető teljesítmény. Ez nem így van, az igazi választóvonal a hungarikum piramis külső határa: az a kérdés, hogy egy dolog bármely közösség számára érték-e. Ha igen, akkor a piramison belülre kerül, és ott megtalálhatja méltó helyét.

Ennek alapján van különbség a Magyar Értéktár és a Hungarikumok Gyűjteménye megítélésében is. A Magyar Értéktár nem minden esetben a Hungarikumok Gyűjteményének „előszobája”. Az oda bekerülő kiemelkedő nemzeti értékekből nem biztos, hogy hungarikum válik, és ez nem negatív folyamat. Lesz olyan érték, melynek a kiemelkedő nemzeti értékek közé kerülés a „végállomást” jelenti. Ez az elmélet azért is fontos, mert az alulról építkezés eredményeként a megyei értéktárak tartalma kezd erősödni. Amikor a Hungarikum Bizottság elé kerül a javaslat, akkor arról születik döntés, hogy az adott nemzeti érték több-e mint egy megyei érték, azaz rendelkezik-e olyan tulajdonságokkal, amely alapján önmagában egész Magyarországot „jelenítheti” meg.