Táncház módszer mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje

A hungarikum rövid bemutatása:

Bár a -70-es évek Budapestjén kezdődött minden, a gyökereket a XIX–XX. század fordulóján kell keresni. A zenei alapokat Vikár Béla, Seprődi János, majd Bartók Béla és Kodály Zoltán tette le, Molnár István pedig azt a táncvilágot gyűjtötte össze, amiből kiindulhattak az utódok. Ezek egyike, Novák Ferenc koreográfus elvitte tanítványait Székre. A mezőségi faluban olyan élő tánchagyománnyal találkoztak, amit meg akartak osztani mindenkivel. Ezért 1972. május 6-án megtartották az első városi táncházat, melynek az Úgy, mint Széken címet adták. Innentől kezdve a legendás FMH-ban és a Kassák Klubban megindult a néptáncélet, majd terjedt vidéken és a mai határokon túl is.

A kor szürkesége, ingerszegény, szinte kilátástalan világa közepette ez friss és életszagú esemény volt, ami vonzotta az embereket. Olyan táncosok és zenészek indították a mozgalmat, mint Timár Sándor, Sebő Ferenc, Halmos Béla, Éri Péter. 1982-ben volt az első Táncháztalálkozó, amely azóta is az év legnagyobb eseménye. Ami a Kárpát-medencében természetes, az a nyugati diaszpórában a megtartóerő. Sydney-től Londonon és Torontón át Montevideóig a világ rengeteg városában a táncház hozza össze a helyi magyarságot. A másod- és harmad - generáció talán magyarul alig beszélő tagjai a népdal, néptánc és népzene által kötődnek hazánkhoz. Ezt az ügyet az anyaország a Kőrösi Csoma Sándor Programmal segíti.

További részletes leírás és információk:

http://szellemikulturalisorokseg.hu/index0.php?name=hir_120327_tanchaz_unesco_lista

Az érték az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által nyilvántartott, a szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló legjobb gyakorlatok listáján szerepel. A Hungarikum törvény erre vonatkozó III. 12. § (2) pontja alapján ezen érték úgynevezett "törvény általi hungarikumként" került be a Hungarikumok Gyűjteményébe.