Négy hungarikum egy családban

 Egyre többen vannak hazánkban és a szórványban élő magyarság körében azok, akik a jelenleg elfogadott hungarikumok gondozásában érintettek, illetve tevőlegesen hozzájárulnak azok életben tartásához. Az azonban már kevésbé gyakori, hogy egy házaspár egyszerre négy hungarikum vonatkozásában mutasson példát környezetének.

Az alábbiakban Borbély Lászlóval, a Magyar Íj Alapítvány kuratóriumi tagjával és ügyvivőjével beszélgetve tudhatjuk meg, hogy szendehelyi otthonukba hogyan lehet fellelni egyszerre négy hungarikumot is.

 – A IX-XI. századi magyar íj éppen tíz éve került a jelenleg 94 értéket tartalmazó Hungarikumok Gyűjteményébe. 

Már a hungarikum törvény beharangozásakor biztosak voltunk abban Bencsik Péter barátommal, hogy az első ezredforduló idejében használt magyar íjnak hungarikumnak kell lennie. Mivel a jogszabály lehetőséget biztosított arra, hogy magánszemélyként is lehessen ilyen kezdeményezést elindítani, meg is tettük a szükséges lépéseket. Mire eljutottunk oda, hogy a IX-XI. századi magyar íj felvételét kérhettük a Hungarikumom Gyűjteményébe, már sok támogatónk is volt, köztük neves régészek, kísérleti régészek, ismert történészek, muzeológusok stb., úgyhogy sikerrel jártunk.

– Önök hogyan voltak érdekeltek/érintettek a történelmi magyar íj témában?

Az előbb említett Bencsik Péter barátom évek óta készített hagyományos anyagokból és eszközökkel honfoglalás-kori sírokban talált íjleletek alapján magyar íjakat, különös gonddal és tudományos utánjárással. Jómagam, mint hagyománytisztelő íjász, sportvezető és civilben újság kiadó, a szervezési feladatokban jeleskedtem. Mindketten elkötelezettek vagyunk a magyar íjászhagyományok iránt, és nem volt kérdés a számunkra, hogy ezt a feladatot felvállaljuk.

– Hogyan változott meg a Magyar Íj Alapítvány tevékenysége azóta?

A Hungarikum Bizottság 2015. január 19-én megszületett döntése után hoztuk létre a Magyar Íj Alapítványt annak érdekében, hogy a továbbiakban szervezett formában tudjuk megismertetni – elsősorban a közel tízezer magyar tradicionális íjhasználó és íjat birtokló körében – milyen is a régészeti leletek alapján rekonstruálható, készíthető és valóban annak nevezhető IX-XI. századi magyar íj.

Az első években számtalan előadást és bemutatót tartottunk országszerte akár saját íjász-barátaink, akár a Hungarikum Bizottság szervezésében. Felsorolni is sok: Mesterségek Ünnepe, Alsóörs, Duna Tv, Túrkeve, Abádszalók, Veszprém, Újfehértó, Tiszafüred, Csákánydoroszló, Eger, Téglás, Hévíz, AgroExpo, Csepel, Hövej stb.

Emlékszem például, hogy 2017-ben Kárpát-medencei iskolásoknak a parlamentben tartott hungarikum vetélkedőn is részt vettünk, ahol az utolsó helyezést elért kárpátaljai csapatnak (akik ráadásul felkészítőjük nélkül voltak kénytelenek Budapestre utazni) felajánlottuk, hogy ingyen elmegyünk az iskolájukba, beszélünk nekik őseink íjáról, megmutatjuk hogyan tudtak vele lőni, és az összes diák kézbe veheti az íjrekonstrukciókat, nyilakat, tegezeket. Úgy is lett! Tiszapéterfalván egy református líceumot, Beregrákoson pedig egy általános iskolát kerestünk fel és okoztunk nagy örömet a diákoknak és oktatóiknak. Az ott tapasztalt élményeket azóta is hordozzuk magunkban.

Nagyon fontos esemény volt, amikor megszerveztük, hogy a Nemzeti Múzeumban ezer éves sírokból előkerült íjmaradványokat vizsgálhassanak meg a hazai íjkészítők. Dr. Révész László és dr. Bíró Ádám régész segítségével a kezükbe is vehették a leleteket, amelyre nem minden nap van lehetőség.

Aztán létrehoztunk két védjegyet, és évente meghirdettük az Év Magyar Íja elismerést, valamint zsűriztük a Magyar Íjakat illetve a Magyar Formájú íjakat.

A kezdeti lendületet a Covid járvány megtörte, de azért ma sem lustálkodunk; február utolsó hétvégéjén a kuratórium két tagja is tartott előadást egy felvidéki konferencián, Marcellházán.

– 2018 óta használják a hungarikum védjegyet is. Mennyiben erősíti a munkájukat a védjegy megléte?

A hungarikum védjegyet már nagyon sokan ismerik Magyarországon, ami elősegíti, hogy komolyabban vegyenek bennünket. Elektronikusan küldött leveleink fejlécében automatikusan megjelenik a hungarikum védjegy, és azt tapasztaljuk, hogy bármilyen kapcsolatfelvétel esetén kitérő válaszok helyett konkrét feleletet kapunk felvetéseinkre.

– Igaz a hír, hogy az önök családjában négy hungarikum is megtalálható?

Ó annál jóval több is! Soroljam? Tokaji, pálinka, kolbász, téliszalámi, fűszerpaprika, sűrített paradicsomot… Ezeket szerencsére sokan elmondhatják magukról.

De a viccet félretéve a magyar íjon kívül van egy komondor kennelünk, mellette egy puli is, és a feleségem a Höveji Csipke hímzésével foglalatoskodik, amikor szeretne kikapcsolódni a hétköznapok zajából.

– Mióta van kutyájuk?

Negyven éve, amióta kertes házban lakunk. Volt puli (több is), kuvasz, labrador, keverékek, és négy éve a komondor lett a szerelmünk. Többé nem is lesz más.

Ez egy csodálatos fajta. Méltóságteljes, hatalmas méretű mégis kezelhető, csupaszív… De vigyázat, elfogult vagyok!

Mindkét fajta szőre (a pulié és a komondoré is) gondozást, ápolást igényel. El is gondolkodtunk azon, hogy a pásztoroknak vajon mennyi idejük van arra, hogy az akár 6-8 komondorból álló falka szőrét rendszeresen gondozzák. Egy erdélyi ismerősöm elmondta, hogy semmi. Sokkal fontosabba a birkák fejése, körmölése, a sajtkészítés, a nyáj új területre terelése, minthogy a komondor szőrét tincsekre szedjék. Ezért aztán a tavaszi birkanyíráskor lenyírják a komondor szőrét is. No nem bőrig, de az aljszőrzet végéig.

Nagy élmény volt a számunkra, amikor az egyik tavaszon végre levágtuk a mi Subánk szőrét is. Csoda történt! Suba úszott a boldogságban. Rohangált, ficánkolt, amit előzőleg már nem mert, nehogy nekiszaladjon valaminek. Kifejezetten azt éreztük, hogy hálás volt. Igen, ez a legjobb kifejezés.

– És a puli bundája?

Fityisz (ez a puli „böcsületes” neve) is megszabadul tavasszal a bundájától. Csuda ahogy „összemegy” ilyenkor. De a nyár végére elkezd gyarapodni, télre pedig csak úgy gömbölyödik a bundája.

 – A lakásba beengedik a komondort?

Igen, de ritkán. Úgy hetente, igen rövid időre. Tudniuk kell, hogy amikor a gazdik eltűnnek egy ajtó mögött a szemük elől, akkor hová lesznek. Egyszerre csak egy jöhet be. Ilyenkor a legapróbb részletekig végig szagolnak mindent, hogy a legutóbbi bentlétük óta mi változott gazdiéknál. Aztán néhány percre eldőlnek a fotel mellett, ahol a lelógó kezem simogatni tudja őket, majd tíz percen belül elindulnak az ajtó felé, mert melegük lesz. Egyébként télen, a legnagyobb fagyban lefekszenek a hóra, de akkor is csak árnyékba.

– A kölykök is a szabadban nevelkednek?

Egy pásztorkutya kölyke? Mi sem természetesebb. Amikor kinövik a garázsban lévő ellető ládát, kb. 3-4 hetes korukra, akkor a garázs melletti 30-40 négyzetméteres elkerített terület lesz a lakosztályuk. Egy 25 négyzetméteres ponyvát feszítek ki föléjük, napfény és eső elleni védelemre.

Egyik éjjel hatalmas vihar kerekedett, dörgéssel villámlással színesítve az éjszakát. A mennydörgésre és a zuhogó eső hangjára felébredve azonnal megnéztük, hogyan viselik a kölykök helyzetet. Mi sem természetesebb, mint hogy a kiskutyák java része ott hajtotta álomra a fejét, ahol éppen nem volt felettük ponyva. Nyakukat behúzva, síri csendben tűrték, hogy bőrig áznak, mígnem a fedett rész alá tettük őket.

Némi aggódással vártuk a reggelt, amikor megállapíthattuk, hogy ezek már 1 hónaposan is komondorok! Teljesen leszáradva várták jól megérdemelt reggelijüket, majd a fényesre nyalt tányérok mellett megkezdődött a szokásos hancúrozás.

– Mindegyiknek lett gazdája?

Szokás szerint egy kölyköt az apa gazdája választhatott, egyet megtartottunk, a többi 8 kölyökre pedig 37 jelentkező volt. Ebben a számban nincsnek benne azok, akik csak az ár miatt érdeklődtek. A 37 jelentkező mindegyikével hosszasan elbeszélgettem, a komolynak mutatkozó jelöltekkel többször is. Végül mi dönthettük el, hogy kinek és milyen körülmények közé adunk kölyköt. A világ minden tájáról volt jelentkező: Dél-Koreából, Erdélyből, Németországból, Spanyolországból, Szlovákiából és az USA-ból négyen is. Végül öt kölyök maradt a Kárpát-medencében, három pedig távolra költözött. Mindegyik gazdával tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen küldenek fotót, videót és megírják élményeiket is. Nagyon jó érzés, hogy büszkék a komondorainkra.

– Miért vesznek manapság komondort az emberek?

Ó, hát sokféle okból. Vannak a selyem-komondor tartók. Ők lakásban, kandalló előtt tartják őket, ami az ősi fajta szempontjából nem vezet jóra. Ugyanakkor teljesen meg tudom érteni őket, hiszen bármilyen kutya megérdemel olyan szeretetet, amit az ember meg tud adni neki.

Mivel a komondor pásztorkutya, ezért szerintem az volna a minimálisan elvárandó tartási körülmény, hogy családi ház udvarán szabadon tegye a dolgát. Nálunk is így van. A dolga pedig az, hogy távol tartsa a rókát, menyétet, de még a vaddisznót és a szarvast is. Utóbbi sorra legeli a gyümölcsfák termését a szomszédunkban, de még a fenyőrügyet is. Ezek az állatok megfordulnak a portánk két oldalán, ezért mi szeretnénk a javainkat megvédeni. Elfogadjuk, hogy ők is a természet része, ezért természetes módszerrel, komondorral védekezünk ellenük.

Amíg nem volt kutyánk és tyúkunk, a szomszédból elrabolt tyúkokat a mi lócánkon fogyasztotta el a róka! Azóta a szomszédban nincs tyúk, nálunk viszont van már néhány éve, ráadásul biztonságban.

– Többször hallani, hogy már nincs feladata a komondornak?

Én ezt másként látom. Ha a fenti példa nem volna elegendő, akkor mondok egy még aktuálisabb faladatot a komondor számára. Ez pedig az aranysakál, hagyományos néven a toportyán. Mindannyian tudjuk, hogy populációja egyre terjed az országban. Már nem csak a déli országrész gazdáit ostromolja, de északon is szaporodik, terjed, fenyeget. Azt gondolom, hogy az aranysakál ellen nem is lehet jobb védelem a hazai portákra, tanyákra, mint a komondor.

Szerintem inkább azok mondják, hogy nincs dolga a komondornak, akik társállatot kívánnak belőle faragni. Olyat, amelyik nem ugat egy német társasházban. Ez nem jó út. A kutyaszeretet kísértetéjesen hasonlít a szülő-gyerek kapcsolathoz. Nem az a jó szülő, aki mindentől óvja, védi a gyermekét, mert így könnyen önállótlan felnőtt lehet belőle, hanem az, aki hagyja, hogy megüsse magát, pofonokat kapjon az élettől. Persze segít neki felállni és biztos hátteret nyújt a számára, amikor a gyerek azt igényli.

Nos szerintem nagyjából így van ez a kutya-szeretettel is. Lehet imádni, dögönyözni, de annál szabadabb életet nem tudok elképzelni egy komondor számára, mint amikor egy nyáj vagy gulya körül leheveredik a falka, és naphosszat csak a füle apró mozdulata jelzi, hogy éberen figyel. Persze ha akció van, akkor eszeveszett dinamikával rontanak akár a farkasra, akár a medvére, és egy összeszokott falka gond nélkül elriasztja a betolakodókat. Ahogy a Hortobágyon, vagy az esztenán a pásztorok szeretik ezeket a kutyákat, annál nagyobb szeretet nincs! Az ő szeretetük persze nem anyáskodó, hanem tiszteletteljes kapcsolat. Az életük és a családjuk megélhetése függ tőlük.

És itt nem szabad megfeledkeznünk a komondorról, mint hungarikumról!

A magyar pásztor- és vadászkutyákról szóló leírás így fogalmaz: kiemelkedően fontos a használati érték és a genetikai diverzitás megőrzése. Szerencsére vannak még e hazában olyan tenyésztők, akik a komondor eredeti funkciójának megőrzése érdekében akár alföldi, akár felvidéki, partiumi vagy erdélyi nyájakhoz adnak kölyköket, ahol hivatásszerűen dolgozhatnak. Ezek aztán ott nevelkedve, beletanulva a falka működésébe kihozzák magukból az eredendő tudást és habitust. Az ő leszármazottaik segítségével lehet karbantartani a hazai állomány genetikai értékét.

Az a meglátásom, hogy a valamivel több mint 100 éve kezdődött, küllemre és kiállításra tenyésztett, hosszú szőrű komondorról kialakult képnek is meg kellene változni az emberekben. De ez a téma sokkal nagyobb teret igényel, ezért nem folytatom.

– Mi a helyzet a Höveji Csipkével?

Arról nem sokat tudok mondani, de az biztos, hogy tetszik. Igazán elegáns, letisztult és nekem tetsző a formavilága. Nagyon örülök, hogy feleségem, Andi ezzel foglalatoskodik. Ez is olyan feladat, amely méltó a művelésre. Negyedévente el is utazik Hövejre, ahol gyarapítja ismereteit, csiszolja tudását. Egy alkalommal én is elutaztam vele a Csipke Fesztiválra, ahol több más hungarikum társaságában beszéltem a Magyar Íjról és az azzal kapcsolatos tudnivalókról. Jó ez így!