Az erdélyi származású Dékáni Árpád kiskunhalasi gimnáziumi tanárra nagy hatással voltak a környékbeli subák és szűrök. 1902-ben elkezdte tanulmányozni ezek mintavilágát. Lerajzolta, majd "összedolgozta" a kor divatos szecessziós stílusával. Az eredményt megmutatta női családtagjainak, akik kijelentették, hogy ez kivarrhatatlan. A tanár úr szerencséjére akkor tért haza a városba budapesti tanulmányai után Markovits Mária, aki 1900-ban aranyérmet nyert munkáival a párizsi világkiállításon. Ő kezébe vette a terveket és azok alapján megalkotta az azóta is használatos csipkevarrási technikát. Eszerint a végtelenül finom fehér lencérnával 60-féle öltésfajtát használnak. Az egyszínű csipkéből árnyékolással emelik ki a mintákat és érnek el térhatást az apró tűvel dolgozó varróművészek. A motívumok a magyar mondákból, mesékből, állat-, és növényvilágból valók. Már indulásakor nagy sikert aratott a halasi csipke. Roosevelt amerikai elnök Alice nevű leánya 18. születésnapjára kapott halasi csipkéből készült legyezőt. Attól kezdve protokollajándékká vált. IV. Károly magyar király koronázásakor halasi csipkéből varrt tarsolyt viselt. Később Horthy Miklós, de még Rákosi is örömmel fogadta, mint ahogy II. Erzsébet, a Bush-család, és a jordán királyné is őriz egy-egy remeket. II. János Pál pápa Szent István palástjának csipke változatát kapta emlékül magyarországi látogatásakor. A halasi csipkét a Hungarikum Bizottság 2014-ben a Hungarikumok Gyűjteményébe emelte.