A klasszikus magyar szablyavívás hagyománya
A hungarikum rövid bemutatása:
A klasszikus magyar szablyavívás olyan nemzeti érték, amely méltó arra, hogy megőrizzük a hozzá kapcsolódó hagyományokat. A szablya a honfoglaló magyarok egyik legjelentősebb egyedi megjelenésű és harci használatú ősi fegyvere volt. A magyar szablyavívás hagyománya, a végvári vitézektől kezdve, a bajvívókon és huszárokon keresztül, egészen a modern kori sportvívókig, méltán egyedülálló a világon. A magyar szablya nemcsak a haza védelmének, a magyar katonai erényeknek, hanem a modern kori sportsikerek eszköze is.
A szablya használatának az évszázados harcok során, a csatatereken kikristályosodott tudása később sporttá válva a magyar sportolókat is hosszú évtizedeken keresztül juttatta a világ élvonalába. Számos neves vívómester dolgozott Budapesten, köztük a legendás Borsody László őrnagy, aki már a századfordulótól oktatta a tisztjelölteket a Ludovikán. A támadó és védő mozdulatok ezernyi kombinációját világos rendszerbe építette, merítve a hagyományos magyar szablyavívás technikájából és taktikájából is. Ezek katonai logikával történő tökéletes összefűzése egyetlen más külföldi vívómetódusban sem található meg.
Ennek köszönhető, hogy az olimpiai történelemben egyedülálló módon 1908 és 1964 között – 56 éven át alig akadt legyőzője a magyar kardvívóknak, akik ma is a világ élvonalába tartoznak. Legeredményesebb olimpikonjaink is ebből a fegyvernemből kerültek ki, Gerevich Aladár hét-, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf hatszoros olimpiai aranyérmes. E káprázatos adatsor mögött igazi férfiakat, modern kori lovagokat találunk, akik számára a becsület, a bajtársiasság és a hazaszeretet megkérdőjelezhetetlen erény. Ők fegyverüket nem a másik megsemmisítésére, hanem szellemi és fizikai képességeik kifejezésére használják.
Fotó: Orbán Sándor