Európa becsületének megmentése - II. András kereszteshadjárata 1217-18
A király apjától örökölte a küldetést. III. Béla a pápának tett ígéretet 1192-ben a szent kereszt felvételére, amit azonban nem tudott teljesíteni. Mivel az előző bő száz évben a Szentföldre indított háborúk kudarcot vallottak, András számára a kereszténység becsületének helyreállítása volt már a tét. Az odautat tengeren, a visszafelé vezetőt szárazföldön megtevő hadsereg létszáma 10 és 20 ezer fő között lehetett. Amin Maalouf libanoni szerző korabeli arab források alapján írja: Soha olyan fényes, rendezett, bátor és emberséges ellenség nem járt arra, mint a hatalmas és vitéz magyar király, II. András. Dr. James Ross angol történész így fogalmaz: Ideológiai és hadtörténeti szempontból korszakos jelentőségű volt II. András vállalkozása. Az előle menekülésre kényszerülő Melek Al-Adil szultán csapatait és a védtelenül maradt népet nem koncolta fel -mint más keresztesek tették korábban hasonló helyzetben- hanem kegyelmet gyakorolt. A keresztesállamok uralkodói anyai ágon rokonai voltak, akik fivérükként fogadták. Visszaúton előnyös házassági szerződéseket kötött Kis-Örményországban, Ikoniumban és a Bolgár Birodalomban. András az egyetlen uralkodó a kereszteshadjáratok történetében, aki hadával haza is tért Európába. Utódai a XX. századig viselték a „Jeruzsálemi” címet. Az izraeli Mi’ilya (ejtsd: Mélijá) településen élő katolikus hitű arab törzs minden tagjának Lajos a vezetékneve. Ők magukat II. András sérülten hátramaradt keresztesei leszármazottainak tartják.
Fotó: wikipedia.org